Az ősz a színek évszaka. Nálunk a hegyen különösen.
Barnul a diófa(levele),piros a csicskenye és egyre jobban rozsdába fordul a kék vizeshordó.
A szeptemberi szüreti láz minket szőlő híján elkerült,csak a kerítésre úsztatott vadszőlőt kóstoltuk meg.No meg,persze a nagy túlélő, egy tő noah-ról ne feledkezzünk meg. Nagy kedvencem,szeretném is szaporítani tovább, majd tavasszal vesszőről. Nagyon finom lekvárt lehet belőle készíteni, a bora viszont elég,hogy is mondjam.. kemény. :D
A vadszőlő. Kicsit sem finom,savanykásan fanyar.
...és a noah, egy augusztus végi állapotában az aszály miatt betonkeménységű földben.
Jaahm és a kép a tökeimről:
Kedves feleségem, még kedvesebb anyukájától kaptuk ajándékba. A gesztenyéket én, az unokaöcsi és a kis feleségem szedtük.
Legközelebb egy kis meglepetés szelídgesztenyézés lesz a téma.
Alant pedig egy kis képgaléria:
