Egy hónappal ezelőtt írtam ide,akkor még tombolt az aszály, a tikkadt természet szomjazta az esőt. Eltelt 4 hét és nagyot fordult az időjárás kereke. Hatalmas,több napig tartó esők,hideg reggelek váltották a száraz forró nappalokat és a meleg, enyhet alig adó éjszakákat. 
A hegyen szeptemberben van a legnagyobb élet. Ilyenkor érik az alma,körte és a legfontosabb a szőlő. Bár az utóbbiról nem nagyon tudok nyilatkozni, mert nincs,de több ismerősöm is mondta, hogy nem volt rossz termés idén. Ez természetesen azokra a birtokokra vonatkozik amiket elkerült a betegség, vagy a vadak garázdálkodása.
A körtéből átlagos termésnek örülhettem, almából is lehetett és még lehet is gyűjteni szépen. 
A minősége nem annyira megfelelő,de eszegetni,almás pitének jó és lesz belőle cefre is.
Sajnos az aszályos idő miatt nagyon hamar elkezdett hullani és ez az egyben lehulló nagy mennyiségű eső sem tett jót neki.
De az tény, hogy tavaly az egész almatermésemhez képest, ami belefért egy 10 literes vödörbe,idén azért lényegesen pozitívabb mérleggel zárhatom a szezont.
A fügéből lett egy kis másodtermésem, csemegézni jó. 

Szeretném felhívni a figyelmetek, hogy a Kozma méhészetnél egy kis arculatváltás történt. Új dizájn és facebook oldal, de a minőség természetesen a régi.Mézek és viasztermékek is kaphatók. Csak ajánlani tudom. 

Eltelik lassan az augusztus is... nagy lépésekkel haladunk az ősz felé.
Eltelt a nyár amit oly epekedve várunk a téli hónapokban.
Hogy hova bújik 9 hónapig nem tudjuk,csak sejtésünk lehet.
Vajon a polcokon sorakozó kompótokban alszik, vagy a lekvárokban játssza ezt az eltűnős játékot?
Lehet. 
Aztán az is lehet, hogy az ecetben úszkáló kis uborka roppanásában,vagy épp az édes szőlőszemek magjában lelt menedékre. 
Amikor kibontunk egy üveg savanyúságot októberben,megnyitunk egy üveg  bort a karácsonyi ebédhez,vagy a szilva kristálytiszta levéből kortyolunk azon a bizonyos disznóvágásos hajnalon januárban, még ha nem is gondolunk rá,de az alvó nyári napfényt engedjük szabadon.
Hogy legyen lekvár, kompót, bor, pálinka, szörp, mindegyikhez a nyári nap melengető érintése szükséges.(Jó tudom, hogy kell az eső is,meg azért nem árt permetezni,meg,hogy ne fagyjon el tavasszal...)
Ezekben mind ott van egy kis szikra a gazda gondoskodó szeretetéből és a nyári napfény érlelő érintéséből. 

Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy azért a nyári napfény ölelése néha kicsit túl szoros is volt. 
Ezek a nagy kánikulák, a tikkaszttó aszályos hetek,próbára teszik az emberek,állatok és a növények tűrőképességét is. Sajnos egyre gyakrabban van ekkora tomboló hőség és számíthatunk rá a jövőben is. Szembejött velem egy kérdés a facebookon:
"Vajon 100 év múlva sivatag lesz az Alföld?" 
Hát reméljük, hogy történik valami változás a vízgazdálkodás/mezőgazdaság területén és leáll, vagy legalább lelassul az Alföld kiszáradása. 

Beléptünk a nyár utolsó hónapjába.
Augusztusban már érdemes a gyümölcsös felé nézegetni, hiszen lehet szedegetni már a szilvát,barackot(baracot),körtét és a korábbi szőlő és alma is megmutatja már érett termését. 
Én jelen pillanatban "csak" körte-szilva fronton vagyok érdekelt, nálam ezek érnek jelenleg. Körte még elég visszafogottan, csak épp potyog-potyog, a szilva viszont bőven ontja édes termését.
Kaptuk hát vödreinket és létránkat és elindultunk szilvaszedni. A képeken láthatjátok majd, hogy a termés jó volt idén és lett lekvár/befőtt bőven,továbbá raktunk el szilvásgombócnak is a mélyhűtőbe a maradék pedig hát... csusszant a hordóba.
Került a konyhára őszibarack is, Mátétól és Helgától kaptuk ajándékba. Nagyon nagy barackok, volt olyan példány ami 47 deka volt. Ezekből lekvár készült. 
Ha valami nem történik addig, akkor lesz saját őszibarackunk is,de a korábbi tapasztalatok alapján, majd csak szeptember közepe/vége felé. 

Japán körte 3 szem termett,ringló 4.
A képen csak 3 ringló lesz,mert egyet megettem a felvétel előtt. :D

Egy titkos helyről... vagy helyekről,ki tudja.. szedtünk a faterral fosóka szilvát is. Ez jelen pillanatban, egy nagyon ronda, folyós barnás állapotba van lefedve, egy műanyag tárolóedényben,de reméljük, hogy októberben vagy novemberben már át lehet látni rajt. Vagy valami ilyesmi. :)

Eltelt a tavasz és a nyár nagy része is mióta írtam nektek. 
Szerencsére  a tavaszi fagyok elkerültek,vagy ha nem is kerültek el teljesen szerencsére túl nagy kárt nem csináltak. Kertészkedéshez,ha nem is kiváló,de megfelelő időt hozott az április és a május is és a június túlnyomó része is,hogy aztán júliusban trópusi(inkább sivatagi) hőség legyen.(Trópuson és sivatagban sem jártam még eddig,szóval ez csak ilyen szófordulat). Közel három hét,közel 40 celsius. 
Azért is furcsa,hogy idén nem készült több bejegyzés,mert ebben az éveben eddig lett is volna miről írni. Tavasszal szépen virágoztak a fák és a fagy nem tett bennük túlnyomó kárt. Később az is kiderült, hogy zümmögő, ízeltlábú barátaink is kiváló munkát végeztek és szépen kezdtek megjelenni a gyümölcskezdemények a fákon,bokrokon. 
Mint minden évben, most is a cseresznye volt a legelső. A tavalyi, 2 hatalmas fán nulla szem után, az idei termés bőségesnek mondható. Készült,lekvár,kompót és nagyon sokat ettünk és osztogattunk el csak úgy simán "nyersen". Következett a vadcseresznye és a meggy. Meggy a tavalyinál több,de átlagot tekintve csekélyebb termés hozott,viszont újdonságként(nekünk újdonság) Timi készített vadcseresznyéből is lekvárt, én pedig cefrét. 
Idén a nyári almán is több termés lett,mint egy kukacos fonnyadt gyümölcs,szóval lett is finom almás pite, a felesleg pedig itt is a hordóban kötött ki.
Idén volt az eddigi legértelmezhetőbb fügetermésünk, kb. egy 10 littyós malteres vödör. Készült sült füge befőtt... és tervben a fügés ivólé is.

További eredményként könyvelhetem el azt is,hogy hosszú évek után termett a tüskés körte fám is. Igaz csak 5 szem volt rajt, amiből végül kettőt lehetett megenni, de mint tartja a mondás.. minden kezdet nehéz. :D
A képek közt a fügés képen van az utolsó kis körte,kakukktojásként a fügék közt. 

Amúgy a fosóka szezon közepe, vége felé tartunk, erről majd később... :)

Nézegessetek pár képet:

 Olvassátok el a régebbi bejegyzéseket és nézegessétek meg a képeket is. Ha van kedvetek kövessetek instagrammon is. Hegyenjaro néven megtaláltok.

Eltelt az ősz és eltelt a tél is mióta írtam ide a blogra.
Egy hosszú és fárasztó időszak ért véget, ami közrejátszott abban,hogy nem nagyon volt kedvem írni. Sajnos az ember hobbijai és kedvelt dolgai is háttérbe szorulnak ilyenkor, egy fontosabb cél érdekében,de azért egy kis hegyi munkára mindig van idő.
Ültettem és irtottam is.
Sajnos ki kellett vágnom egy meggyfát,mert nagyrészt elszáradt és egy diófa is feladta a harcot. A dió annyit segített,hogy nem kellett már kivágni, mert magától kidőlt... rá a pincére. Komoly bajt szerencsére nem csinált.
Az őszi időszakban 2 fügével,egy eperfával és egy kicsi gesztenyével gyarapodott a kert. Ezt egészítettem ki most tavasszal, még 6 darab fügével és egy áfonyával. Az eperfát,az áfonyát és a fügék egy részét, Sorkifaludról hoztam a Stoba kertészetből és 5 tő füge ajándék volt Günti barátomtól. A nap süssön rá egész életében!   

A februárban nyakunkba szakadt tavaszt kihasználva, elvégeztem a fák metszését és a rezes lemosó is meg volt. 
Sajnos a túl enyhe februári idő miatt, sok helyen a kajszi fák már virágba borultak és a többi gyümölcsfa is rügyek és bimbók növesztésébe kezdett. Hogy ebből mi sül ki azt majd pár hét múlva már tisztábban látjuk. Persze remélem, hogy amit végül tisztán látunk az nem lesz borús.. haha.. 

 Közben-közben elkezdődött a medvehagyma szezon is.

Igyekszem többször jelentkezni és több képet megosztani. Kövessétek a blogot és nézzetek meg instagrammon is. Hegyenjaro néven megtaláltok.

"Alszik a pergő búzaszemekben a nyár"

Alszik az az utolsó üveg bodzaszörpben a pincében,az ecetes uborkában,a körtebefőttben és a lekvárban. Alszik az emlékekben,a teraszon üldögélésben,a grillezésekben és a gyerekek mosolyában.
Szempillantásként telt el a nyár. Esőverte, napsütötte,szúnyog csípte hónapok voltak. Az ember amennyire várja minden éveben olyan gyorsan száll el. Belopakodik a mindennapokba az ősz, a rövidülő napok, a sárguló levelek és a lassuló természet. Jön a szüret,pirosodik az alma, kéken mosolyog a szilva a fákról majd az üvegekből.
Persze a a szeptember szereti nyárnak álcázni magát... Meleg nappalokkal,édes gyümölcsökkel, az utolsó pirosló paradicsomok mosolygásával,de nap már később kel és a naplemente is teljesen más fényjátékot ad.
Szarvasok bőgnek és elindult a vadászati szezon is. 
A hegyen ilyenkor beindul az élet. Mindenki tervezi a szüretet, forrázzák a hordókat és jósolgatnak, hogy mennyi és "hány fokos" lesz. Idén sajnos, mint minden más gyümölcs a szőlő sem lesz nagy siker és ilyenkor mindig marad a bizakodás az elkövetkező esztendők bővebb termései iránt.
Nekem egy tő szőlőm van, azon bő a termés. :)

Szedtem almát,körtét szilvát,csípős paprikát. Készült belőle ez-az,de ezekről majd következő posztban.Lesz róluk kép is, meg valami terjengős szöveg.  :)

Nézegessétek a korábbi posztokat is, ha van kedvetek. Kövessetek instán. Hegyenjaro néven megtaláltok.

Június elszállt, majd követte rohamléptekben a július is. Mint egy szempillantás úgy futnak a napok,hetek,s mire felocsúdtam már majdnem augusztus közepe lett. 
Apró jelekből már észrevehetjük a nyár közelgő végét. Másképp süt a nap,s a naplemente is más fényjátékkal kápráztat,mint a nyár kezdetén. 
A hegyen olyan sok minden nem is történt.Mit is csináltunk volna,hisz hetek óta esik az eső.
Mikor tavaly ilyenkor a szomjazó természet csendes szenvedését láttuk, nem is gondoltuk volna, hogy egy évvel később, már árvizekről szólnak majd a hírek.Füvet kellett nyírni, sőt ez a tevékenység folyton aktuális és megejtettem az utolsó permetezést is. Idén sajnos nagy gyümölcstermésre nem kell számítanom. szilva és körte lesz valamennyi,de az almatermés még a tavalyit is alulmúlja. A pogácsaalmák amiken oly sok virág volt megfáztak,nem sok van rajtuk. A többi fán akad valamennyi,de a mennyiség és a minőség is csalódást keltő. A nyári almáról szedtem már egy lepényre valót és talán még egyre elegendő van rajt. 
Minden bizodalmam a körtékben és a szilvában van. 

Ami idén bejött az a cukkini. Bár ott a kezdet volt nehéz, mert 2 bokrot lezabáltak a csigák,de ami maradt azok szépen hozzák a zsenge kis terméseket. 
Saját termésünk is szép és kaptunk ajándékba is pár példányt, így a klasszikus rántott cukkinin kívül alternatív felhasználási módok után néztünk. Így jött elő,hogy a kovászos uborka mintájára készítsünk kovászos cukkinit. 
A cukkiniket meghámoztuk, felvágtuk. A zsengébbeket nem viszont a nagyobb példányokat kibeleztük egy kanállal. Vizet forraltunk. A vízbe ahány liter annyi evőkanál só ment. Amikor langyosra hűlt a sós lé, ráöntöttük az dunsztos üvegbe rakott cukkinicsíkokra. Került bele még fokhagyma is, majd a tetejére egy darab kenyér. Le kell fedni az üveget,de lezárni nem és 3-4 nap múlva már lehet is kóstolgatni. Nekünk annyira bejött, hogy azóta már elkészült a következő adag, amibe tettünk tököt is. 
Próbálkoztunk kockára vágott cukkini fermentálásával is. Ez a korai kóstolások alkalmával nem kecsegetett sok jóval, de persze ez még alakulhat idővel. 

 Feltettem egy képet, egy kis vargányáról is. :)

Két kis piros koktélparadicsom. Idén ők voltak az első értékelhető terméseink. Ők nyitották meg hivatalosan is a szezon második felét számunkra. Ez a második fejezet sok mindenre választ ad. Elég volt-e a gondoskodás?Elég volt-e a belefektetett idő? Érdemes-e egyáltalán a vesződség? Ezekre a kérdésekre kb. június végétől,nagyjából október közepéig megkapjuk a választ. Addig gyűjtjük a tudást,tapasztalunk és hagyjuk, hogy a kert és a gyümölcsös ott csípjen el minket ahol a leggyengébbek vagyunk.(Időhiány,lustaság..stb.)

 
A két kis apróság után aztán sorban jöttek az első termések. Cukkinik,paprikák a fügéből is beérett pár és ma egy nektarint is sikerült elfogyasztanom. A paradicsomtövek 2 méteres óriásokká nőttek, telis tele zöld paradicsomokkal,vagy épp sárgán ragyogó virágokkal. A bio idén nem jött össze, mert 2x is permeteznem kellett, mert a paradicsom megbetegedett, a paprikákon pedig tetvek jelentek meg. Minden szépen rendbejött.
Az almafákat gyakrabban fújtam,de néha úgy látom, hogy ha nem permeteznék akkor is ilyen betegek lennének. Valami nincs rendben. Vagy a permetszer nem olyan, mint régen,vagy én bénázom, nem tudom.
(Bár több ismerős is panaszkodott a "szerek" minőségére, de, hogy ebben van-e valami azt mindenki döntse el saját tapasztalása alapján.)

Több bejegyzésben is volt szó a zsákos krumplikról. Hatalmas szárakon, mérges zöld levelek. Hát igen, a zöldje most szebb volt, mint az alja. 15 szemből lett egy kb fél vödörnyi. Kicsit többre számítottam,de azt hiszem első próbálkozásra nem is rossz.(A képek köz majd láthatjátok.)
A hétvégén szerintem csinálok egy másodvetést. Föld van,zsákok vannak,vetőburgonya is, szóval mit veszíthetek. 
Az első termést már el is fogyasztottuk. Tepsis burgonya lett, a sült csirkealkatrészek mellé.

Többször leírtam már,de szerintem nem elégszer, hogy mennyire jó érzés az amikor az ember a saját maga által megtermelt dolgokból tud ételt készíteni magának. A rántott cukkini,vagy épp ugyanez a tökfajta csak darált hússal töltve, a tepsis burgonya, vagy épp csak egy kósza zöld paprika amit a a margarinos kenyér mellé eszünk. Mind-mind sokkal finomabbak, mert mi termeltük és a saját munkák által került a tányérunkra. 

A naplemente fotót a kemendi hegyről lőttem. (Telefonnal persze, azért ilyen a minősége.)
Hegyibúcsúztunk. Fennalvás/hideg italok/jó kaja/baráti társaság <3 

Majd kattintsatok a képre a többi képért. :)

Nézegessétek meg a régebbi bejegyzéseket is és kövessetek instán hegyenjaro néven megtaláltok.

Forróság,eső,hajnalban 10 fok,majd a következő hajnalban 19, csigák,lisztharmat,nyári alma,körte,nektarin, cukkinivirág és a paradicsom sűrű ágai. Kb elsőre ennyi jut eszembe ha a kertre gondolok. 
Rég írtam nektek. Ennek számos oka van,de leginkább az, hogy nem volt különösebb témám. Mondhatnám úgy is, hogy nem nagyon jött az ihlet. Növényeim rendben nőnek csak a júniusi esős idő miatt a veteményesben a csigák okoztak nagy fejtörést. Nyálkás testükkel beférkőztek mindenhova. Megrágták a paprikákat,kinyírtak 2 cukkinit. A paradicsomot szerencsére nem szeretik, meg ahogy ma megfigyeltem a 36 fokos meleget sem.De bármilyen furcsa egy közös pontot mégis találtam köztük és köztem. Úgy ahogy én, ők is szeretik a sört. Sörcsapdákat helyeztem ki és rendre szépen bele is másztak A legoptimálisabb csigátlanító módszert viszont még keresem,ha van ötletetek akkor írjátok meg.(Nem kacsát nem veszek.. :D)

Ha bejön minden számításom, akkor a nektarinon idén rekord termés lesz. Persze gondolhatnánk arra,hogy már sorba rendeztem a cefrés hordókat, meg ki vannak rakva a befőttes üvegek, hogy kompóttal töltsem meg őket,de itt nem erről van szó. A rekordtermés itt kb 15 szem gyümölcsöt jelent.. egy 8 éves fán, igen... 
Eddig minden éveben elfagyott és olyan volt, mintha lett volna egy díszbarackfám, amit gondozni kell,de termést nem ad.Tavaly volt rajt 2 és a korábbi évek termésátlaga is kb. annyi. Persze még most is lehet bármi, szóval nem is szaporítom tovább erről a szót. 

Lőttem pár képet, majd kukkantsátok meg őket!