Eltelik lassan az augusztus is... nagy lépésekkel haladunk az ősz felé.
Eltelt a nyár amit oly epekedve várunk a téli hónapokban.
Hogy hova bújik 9 hónapig nem tudjuk,csak sejtésünk lehet.
Vajon a polcokon sorakozó kompótokban alszik, vagy a lekvárokban játssza ezt az eltűnős játékot?
Lehet. 
Aztán az is lehet, hogy az ecetben úszkáló kis uborka roppanásában,vagy épp az édes szőlőszemek magjában lelt menedékre. 
Amikor kibontunk egy üveg savanyúságot októberben,megnyitunk egy üveg  bort a karácsonyi ebédhez,vagy a szilva kristálytiszta levéből kortyolunk azon a bizonyos disznóvágásos hajnalon januárban, még ha nem is gondolunk rá,de az alvó nyári napfényt engedjük szabadon.
Hogy legyen lekvár, kompót, bor, pálinka, szörp, mindegyikhez a nyári nap melengető érintése szükséges.(Jó tudom, hogy kell az eső is,meg azért nem árt permetezni,meg,hogy ne fagyjon el tavasszal...)
Ezekben mind ott van egy kis szikra a gazda gondoskodó szeretetéből és a nyári napfény érlelő érintéséből. 

Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy azért a nyári napfény ölelése néha kicsit túl szoros is volt. 
Ezek a nagy kánikulák, a tikkaszttó aszályos hetek,próbára teszik az emberek,állatok és a növények tűrőképességét is. Sajnos egyre gyakrabban van ekkora tomboló hőség és számíthatunk rá a jövőben is. Szembejött velem egy kérdés a facebookon:
"Vajon 100 év múlva sivatag lesz az Alföld?" 
Hát reméljük, hogy történik valami változás a vízgazdálkodás/mezőgazdaság területén és leáll, vagy legalább lelassul az Alföld kiszáradása.