Június közepén a nyár hajnalán kicsit vegyes érzelmekkel viszonylok az időjáráshoz. Egy hosszabb esős periódus után vagyunk megint. Tavaly ilyenkor már javában tombolt az aszály,idén pont az ellentettje, legalábbis eddig. A hegyen jártomban-keltemben olyan érzésem támad, mintha a zöld pokolban járnék. A levegő párás, meleg a növények mérges zöldbe öltözve jelzik, hogy nekik épp megfelelő ez a időjárás. Mindamellett, hogy sok volt az esőből egy kicsit, jobb ezt látni, mint tavaly az aszályban sínylődő, az életéért küzdő vegetációt. 
Érdemes most tenni egy sétát a zalaistvándi hegyen.  Vadvirágok,élénk színek, a zöld minden árnyalata, madárcsicsergés amit elnyom a damilos kasza, amint a motoros permetezővel próbálják túlkiabálni egymást. :D
Sok mindent nem csináltam én sem fenn. Damiloztam és motoros permeteztem, majd pedig a jó gazda szemével tekintettem végig az eredményen. 
Itthon kertészkedtünk többet. A magas ágylásokban nő(nől) a paprika,a zsákokban a krumpli, de a legszebb a paradicsom, ami szabad földben növekszik. Ültettem cukkinit is,de ez sajnos a csigák kedvence lett,így eléggé magasfokú létbizonytalanság jellemzi és van egy évről évre visszatérő tormabokor is, ami idén elképesztő méreteket kezd ölteni. Remélem a kép majd visszaadja valamennyire. 

Amúgy meg itt a kánikula. :)

Május végére kijött a jó idő is végre. Elő kerültek végre a rövid ruhák is a szekrényből, ezért ha szemfülesek vagytok, az én szőrös lábaimat is gyakrabban láthatjátok Pókaszepetk és Zalaistvánd környékén.
Virágzik az akác,már ahol nem fagyott el és persze virágzik a bodza is.
Számomra a bodzaszörp a palackba zárt májust jelenti. Finom édesen, a fehér virágok ízletes aromáját magában rejtve. Kedves feleségem ezernyi teendője mellett is talált időt arra, hogy elkészítse az világ legfinomabb bodzaszörpjét. Gondosan gyűjtötte a fehér virágokat,melyeket megtisztítva helyezett a befőttesüvegekbe, én beszereztem a citromot a trópusokról(Lidl) és pikk-pakk kész is a szörp.Általam korábban gondosan kiürített borosüvegekbe töltve költöztek a hűvös pincébe és mivel tartósítószer nélkül készültek, gondoskodnunk kell a minél előbbi elfogyasztásukról is.
Ez nem lesz nehéz feladat azt hiszem. 
Érdekességképp felteszem nektek az idei krumpliültetvényem, ami négy darab zsák. A zsákokba földet raktam, abba ültettem a  burgonyát. A zsákokat alul kilyuggaltam, hogy a felesleges víz távozni tudjon. Nagyon szépen megeredtek az elültetett krumplik, már rá is kellett töltenem egy kis földet. A dolog folyamatáról és eredményéről ezen blog "hasábjain" be fogok számolni. :) 
Pünkösd alkalmából kaptunk ajándékba a szomszédtól egy palack bort, a vöcköndi hegyhátról. Meg kell mondjam,mindamellett, hogy Zala valóban nem tartozik a legjobb bortermelő vidékek közé, Csabi bácsi nagyon finom nedűt készít. Ezúton is köszönjük neki és Isten tartsa meg a jó szokását. :)

A képeket böngészve megláthatjátok, hogy a facebookon szembejövő mákvirágvonatra is felkéredszkedem egy-két kép erejéig.

Nézegessétek meg a képeket, ha van kedvetek osszátok meg a blogot facebookon. Kövessetek be az instán is, hegyenjaro néven megtaláltok.

Tegnap végre megjött a tavasz. Mondjuk ez május 21-én már nem olyan nagy elvárás. A hét elején még 12 fok volt délután, meg esett,esett,esett és esett. Igazából olyan kora októberi idő jellemezte eddig a májust. A palánták a földbe kerültek(paprika,paradicsom, pár gumó krumpli+ egy kis édesburgonya), de ez a májusi hideg/eső nagyon  nem segítette elő a fejlődést. A fű az persze nő, ha kell,ha nem,csak épp nehéz volt időt találni a fűnyírásra két esőblokk között.  A Zala is kíváncsi volt, hogy mi van a réten, ezért kinézett a medréből,de nem talált semmi érdekeset, ezért pár nap alatt visszavonult.  Szántásokon/vetéseken áll a víz.
A hegyen csak annyit voltam mostanában amennyit nagyon muszáj volt. Sajnos az időjárás miatt, ha lett volna is szabadidőm nem nagyon tudtam volna ott bármit is csinálni. Így hát nagyon blog alapanyagom sincs.
Készítettem azért nektek pár képet azért, vadrózsáról,lóhervirágról és az eper is virágzik vadon, vagy vadul.. 
Lepaparazziztam nektek két kis szorgoskodó méhet is. Akkor még a záporok szüneteiben repkedtek és gyűjtöttek.

Nekem amúgy nagyon hiányzik a régi tavasz. Amikor meg volt minden. Az olvadó hó, az egyre melegebb napok, a szél amikor virágzik a kökény, a 20 fokban nyíló virágok, az illatok és az remény amit csak a májusi idő tud adni,hogy idén is lesz nyár.
Most valahogy az időjárás októbertől szinte ugyanolyan május közepéig. Esik,fúj,reggel majdnem fagy. Karácsony és szilveszter között jobb idő volt, mint áprilisban végig.
Örülhetünk az enyhe télnek, de az mindig fázós tavaszt hoz.(Legalábbis én így figyeltem ki.) 

Virágzik az orgona ága,de sajnos a barack fa virága már rég elfagyott. Az  időjárás sajnos nem kegyes hozzánk ezen a tavaszon. Az áprilisi fagyok lezárásaként a hónap utolsó előtti napján egy kis jégeső is megterítette a vidéket, hol több, hol kevesebb kárt okozva. Én úgy néztem, hogy a fáim megúszták a dolgot, a vetemény még nem készült el akkor,így mondhatom, hogy a lustaságom megmentette a palántákat.
Bár a fagykár nálam is jelentős, főleg a baracknál, de mégis bizakodva tekintek előre, mert talán az épp elvirágzó almáim átvészelik az időjárás szeszélyeit és szép gyümölcsöket nevelnek. 
Itt a május szép zöld minden. Érdemes időt szakítani arra, hogy sétáljunk egyet a természetbe. A hegyre vezető úton például két oldalt sűrűn nő és virágzik a  vérehulló fecskefű. A legszebb a reggeli órákban a kissé párás időben. Készítettem róla képet is,de sajnos nem adja vissza,hogy milyen valójában.
Lesz a képek közt orgona ága, meg szamóca virága, meg az is ami a cseresznye virágából maradt,de gyümölccsé idén nem válik.
Oh és persze a medvehagyma szezon sem ért véget teljesen, mert szépen virágzik az is. A tévhittel szemben a medvehagyma virágja is fogyasztható. Érdemes utánajárni a felhasználási módjainak. Példának okáért az  Erdőkóstoló facebook oldalt (is) érdemes felkeresni ott ez ügyben is tájékozódhattok.

Április közepén/végén járva, a reggeli fagyokat magunk mögött hagyva, csodálatos látvány kerül szemem elé, ha kimegyek a birtokra.
Ünneplő ruhába öltözött a gyümölcsös,az almák pompázatosan virágba borultak. 
Szemet gyönyörködtető látvány, a rózsaszínből fehérbe átmenő szirmok, a szorgos bogarak és a napsütés. Főleg, hogy az idei április minden volt csak verőfényes nem. De milyen gyorsan el tudja felejteni az ember az esős,párás szomorkás napokat és milyen könnyen hozzá tud szokni, hogy végre süt a nap és a kék eget nem zárja el a szürke felhők súlyos paplana.
Bár elég változékony az időjárás most már inkább süt a nap, mint sem.. :D, reggelente viszont még mindig csak 2-3 fokok vannak. Remélem nem tréfál meg minket az április, vagy épp a beköszönő május és nem fagyasztják le az almák virágait.
Az első képen az ezelőtti bejegyzésben emlegetett almafák közül az egyik és tettem fel képet a pogácsaalma virágzásáról is. Nagyon gyönyörű, szinte több virágot rájuk sem lehetne rakni.

A képek közé rejtettem körtevirágzást és egy szép kis birsalmafa is szirmot bontott. :)

Nézegessétek meg a képeket és a korábbi postokat is. Kövessetek instán is, hegyenjaro néven megtaláltok.

Húsvét után, telezabálva, kicsit mámorosan fogalmazom meg gondolataim. 
Április van,bolondos, napsütéses,borús,szélfútta, esőverte,fagymarta,hószórta.
Ma reggel mínusz egy volt, az astra ablaktörlője reggel 8 kor még havat söpört. Mire számítson hát a magamfajta hobbi gyümölcstermesztő?
Hát sajnos sok jóra ne.
A barack ment a levesbe, a korábbi cseresznyét is leszüretelte már a fagy. Sajnos ezek a tavaszok mindig meglepnek minket. Menetrendszerű meglepetés ez.
Mindegy reménykedjünk. Körte-szilva-meggy(esetleg az alma) még csak most bontja szirmait, szóval lehet idén sem marad száraz az a demizson.. izé lekváros üveg.

Egy kis más..:
Itt Pókafán ahol lakom van két almafánk. Az egyik egy húsvéti rozmaring, a másik pontos fajtáját nem tudom, mi rétes almának hívjuk. Mióta vannak emlékeim,kb. 30 éve ezek a fák ugyanakkorák voltak és ha mindig termést nem is,de enyhet adó árnyat ádtak.
Ma kérdeztem anyukám, hogy ezeket a fákat ők ültették, vagy már itt voltak amikor ők idejöttek '69-ben? Mondta, hogy ezek a fák már akkor is itt voltak és ilyen szép nagyok voltak akkor is. 
Ilyenkor mindig az jár az eszemben, hogy  ki lehetett az aki ezeket a fákat ültette? Gondolt-e arra, hogy 50-60-70 év múlva lesz olyan aki kóstolja,pitét süt,pálinkát főzet a gyümölcsökből?
Milyen sok év az amit ezek a fák átéltek?
Milyen sok minden változott azóta?
Mennyi vihar tépte őket?
Mennyi nyarat éltek meg?
Hányszor simogatta a májusi nap kérges oldaluk?
Hányszor szaggatta a szakadó jég,a viharos szél ágaikat?
Hány sóhajt hallottak és hány fohászt?
...

Hol porlad az aki ültette őket? 
Attól tartok erre a kérdésre nem kapunk választ.Mindenesetre, ha neve nem is maradt fenn, legalább az almák emléket állítanak neki ismeretlenül is. 

Teszek fel nektek három képet, amiknek semmi közük a fenti bejegyzéshez. 

Olvassátok el a korábbi bejegyzéseket és nézegessétek meg a képeket is. 
Ha van kedvetek kövessetek be az instán is, ahol hegyenjaro néven megtaláltok.

Végre itt a tavasz, mondhatnánk és végülis néha-néha így is van. Bolondos az idő ez nem vitás. Ezen a héten volt a plusz 20-tól a mínusz négyig minden. Volt verőfényes napsütés és szakadó hó, mindez kb. fél órán belül.(Még sosem nyírtam hóesésben füvet, de most ez is megvolt.)
A metszéssel már mindenki végzett, az első permetezéseket is megejtette a többség úgy gondolom. Egy dolog ellen viszont nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk védekezni és ez a tavaszi fagykár. Ez idén sem kímélt minket, de ahogy nézegettem a fáim, fenn a hegyen nem olyan nagy a kártétel. Legalábbis eddig. 
Sajnos jövő hét közepe felé, a vicces fiú, az április megint meg akar tréfálni minket és a hajnali enyhe kikelet helyett, ropogó hóharmatot akar adni. 
Eddig a legnagyobb veszélyben a barackfák voltak. Ők köszöntik a legkorábban virágzó ruhával a tavaszt és ők is öltenek a legkönnyebben barnuló sziromköntöst, ha a fagy beléjük mar. 
Jövő hét, a nagyhét és ha tényleg ránk vicsorít még a fagy akkor már nagyobb lesz a baj, hiszen sok helyütt kivirágzott már a cseresznye, a szilva is épp ölti fehérlő mennyasszonyruháját és a körtefák közül is több fajta épp a virágbaborulás előtti pillanatokban van. Ezeket egy mínusz 3-4 fok már szépen tönkre tudja tenni. Reménykedjünk és imádkozzunk, hogy így a böjti időszak végéhez közeledve, kegyes legyen hozzánk az isten.  

Nézegessétek meg a képeket és kommenteljetek, kattintsatok a korábbi bejegyzésekre is, ha van kedvetek. Kövessetek instán, hegyenjaro néven megtaláltok!  

Nem engedném bő lére a mondandómat ezúttal. A lényeg úgyis az, hogy itt a tavasz!!!!! Metszéssel végeztem,nézegettem szép virágokat, amiket le is fényképeztem nektek és szedtem medvehagymát.
Nézzétek a képeket és élvezzétek a jó időt!
(Ha a birtokom felé jártok, már aki közületek tudja, hogy hol van, nyugodtan szedjetek a medvehagymából. Tengernyi van.)

Nézegessétek meg a képeket és kövessetek be instagrammon is, ha van kedvetek, hegyenjaro néven megtaláltok.

Ezúton szeretném "megköszönni" a zalaistvándi önkormányzatnak, hogy a szőlőshegyek után fizetett kommunális adó mértékét majdhogynem megnégyszerezték. Értem én,hogy nehéz a gazdasági helyzet és önkormányzatok sok bevételüktől estek el, de ez akkor is elég nagy léptékű emelés volt. A terepjárós kitudjahonnanjöttek sajnos nem egy kategóriák velem és jó néhányunkkal, nekik nem gond ez az összeg, nekem/nekünk azért húzós.
Jóindulattal remélem, hogy a dolog nem csak egyszerű pénzbeszedés, hanem a hegyi infrastruktúra is javul a jövőben. 

Ahogy egyre jobban fordul az idő a tavasz felé, egyre hosszabbak a napok, szombat reggel csak mínusz 5 fok volt... egyre inkább érzem azt, hogy indulni kell. Metszőollót,ágfűrészt,létrát kell ragadnom és kimenni a birtokra.
Sajnos az enyhe téli idő idő előtt előcsalogatta azokat a rügyeket,bimbókat amiknek még aludni kellene. Ha ezek kipattannak és meglepik őket a tavaszi fagyok, akkor nem kell túl bő termésre számítani.
Sajnos sok fán észrevenni a tavalyi aszályos nyarat. Nem hoztak annyi hajtást,kevesebbet fejlődtek mint máskor,nem beszélve ugye arról, hogy például a tavalyi almatermésem az kritikán aluli volt.
De nem azért vártuk a tavaszt, hogy mindig azt keressük, hogy honnan jönnek a legsötétebb felhők.
Én ilyenkor mindig nagy bizalommal vagyok a természettel és a jó terméssel kapcsolatban. Mindig várom, hogy jöjjenek az első rügyek, majd az első virágok. Várom, hogy a kis egérfülecskékből egyre nagyobb levelek lesznek, a virágok záródnak és gyümölcsé alakulnak a hónapok alatt. Szeretem alakítgatni a fák koronáját,levágni az oda nem való hajtásokat és közben tervezgetni, hogy amit most meghagyok, hogy fogom jövőre másképp metszeni. Én ebben nem csak a munkát látom, hanem ez kikapcsolódás és egyben feltöltődés is. 
Nagyjából a metszés felével el is készültem. 

Alább kattintsatok a galériára, hogy meg tudjátok nézni az összes képet!

A február változékony időjárást hozott. Enyhébb csapadékosból átváltott mínusz tízes reggeleket hozó vicsorgató téllé,hogy nem egészen egy héten belül 15-16 fokos délutánokkal hitegesse,hogy nincs messze a virágos tavasz. 
Ezt a dolgot mindenképp érdemes fenntartásokkal kezelni, mert már mikor ezeket a sorokat írom, a beígért hidegfront kezdi szétoszlatni a tavaszi nagy sétákról szóló álmaimat.
Tegnap jártam a hegyen. A korai jó idő sok embert kicsalogatott a birtokra és jó páran neki is álltak a metszésnek. 
Én csak fényképezgettem és a jó gazda szemével körbejártam. :D
Ha nem romlik el nagyon az idő, természetesen az elkövetkező hetekben nekiállok én is metszeni. Szőlőm nincs,de szerencsére alma,körte,szilva,barac(k) van. 
Teszek fel róla képet,hogy az egyik kajszi fám már piros bimbós állapotban van. Ez a nagy hátránya a korán jött jó időnek. Február van még, ezek a bimbók sajnos el fognak fagyni nagy valószínűséggel, így idén ez a fa megint csak levelet fog hozni, mást nem nagyon.
Hirtelen ennyi. A metszésről pedig úgyis láthattok és olvashattok összefoglalót egy későbbi bejegyzésben. 

Kattintsatok a többi bejegyzésre is, nézegessétek meg a képeket. Ha esetleg kérdésetek,egy jó témátok, vagy képetek van, keresetek privátban, vagy az instagrammon, ahol hegyenjaro néven megtaláltok.

Ebben a bejegyzésben szeretnék megemlékezni a napokban elhunyt önkéntes tűzoltó bajtársamról. Sajnos nagyon fiatalon ment el, a rá mért megpróbáltatásokat az utolsó pillanatig emelt fővel viselve. A kemendollári egyesület tagjaként, amíg tehette aktívan részt vett a helyi hagyományok őrzésében és tevékenyen segített azoknak akik bajbajutottak. Úgy gondolom, hogy halála nem csak családjának,de az egész helyi közösségnek hatalmas veszteség. 
Nyugodj békében Gábor!