Április közepén/végén járva, a reggeli fagyokat magunk mögött hagyva, csodálatos látvány kerül szemem elé, ha kimegyek a birtokra.
Ünneplő ruhába öltözött a gyümölcsös,az almák pompázatosan virágba borultak. 
Szemet gyönyörködtető látvány, a rózsaszínből fehérbe átmenő szirmok, a szorgos bogarak és a napsütés. Főleg, hogy az idei április minden volt csak verőfényes nem. De milyen gyorsan el tudja felejteni az ember az esős,párás szomorkás napokat és milyen könnyen hozzá tud szokni, hogy végre süt a nap és a kék eget nem zárja el a szürke felhők súlyos paplana.
Bár elég változékony az időjárás most már inkább süt a nap, mint sem.. :D, reggelente viszont még mindig csak 2-3 fokok vannak. Remélem nem tréfál meg minket az április, vagy épp a beköszönő május és nem fagyasztják le az almák virágait.
Az első képen az ezelőtti bejegyzésben emlegetett almafák közül az egyik és tettem fel képet a pogácsaalma virágzásáról is. Nagyon gyönyörű, szinte több virágot rájuk sem lehetne rakni.

A képek közé rejtettem körtevirágzást és egy szép kis birsalmafa is szirmot bontott. :)

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Nézegessétek meg a képeket és a korábbi postokat is. Kövessetek instán is, hegyenjaro néven megtaláltok.

Húsvét után, telezabálva, kicsit mámorosan fogalmazom meg gondolataim. 
Április van,bolondos, napsütéses,borús,szélfútta, esőverte,fagymarta,hószórta.
Ma reggel mínusz egy volt, az astra ablaktörlője reggel 8 kor még havat söpört. Mire számítson hát a magamfajta hobbi gyümölcstermesztő?
Hát sajnos sok jóra ne.
A barack ment a levesbe, a korábbi cseresznyét is leszüretelte már a fagy. Sajnos ezek a tavaszok mindig meglepnek minket. Menetrendszerű meglepetés ez.
Mindegy reménykedjünk. Körte-szilva-meggy(esetleg az alma) még csak most bontja szirmait, szóval lehet idén sem marad száraz az a demizson.. izé lekváros üveg.

Egy kis más..:
Itt Pókafán ahol lakom van két almafánk. Az egyik egy húsvéti rozmaring, a másik pontos fajtáját nem tudom, mi rétes almának hívjuk. Mióta vannak emlékeim,kb. 30 éve ezek a fák ugyanakkorák voltak és ha mindig termést nem is,de enyhet adó árnyat ádtak.
Ma kérdeztem anyukám, hogy ezeket a fákat ők ültették, vagy már itt voltak amikor ők idejöttek '69-ben? Mondta, hogy ezek a fák már akkor is itt voltak és ilyen szép nagyok voltak akkor is. 
Ilyenkor mindig az jár az eszemben, hogy  ki lehetett az aki ezeket a fákat ültette? Gondolt-e arra, hogy 50-60-70 év múlva lesz olyan aki kóstolja,pitét süt,pálinkát főzet a gyümölcsökből?
Milyen sok év az amit ezek a fák átéltek?
Milyen sok minden változott azóta?
Mennyi vihar tépte őket?
Mennyi nyarat éltek meg?
Hányszor simogatta a májusi nap kérges oldaluk?
Hányszor szaggatta a szakadó jég,a viharos szél ágaikat?
Hány sóhajt hallottak és hány fohászt?
...

Hol porlad az aki ültette őket? 
Attól tartok erre a kérdésre nem kapunk választ.Mindenesetre, ha neve nem is maradt fenn, legalább az almák emléket állítanak neki ismeretlenül is. 

Teszek fel nektek három képet, amiknek semmi közük a fenti bejegyzéshez. 

• 
• 
• 

Olvassátok el a korábbi bejegyzéseket és nézegessétek meg a képeket is. 
Ha van kedvetek kövessetek be az instán is, ahol hegyenjaro néven megtaláltok.

Végre itt a tavasz, mondhatnánk és végülis néha-néha így is van. Bolondos az idő ez nem vitás. Ezen a héten volt a plusz 20-tól a mínusz négyig minden. Volt verőfényes napsütés és szakadó hó, mindez kb. fél órán belül.(Még sosem nyírtam hóesésben füvet, de most ez is megvolt.)
A metszéssel már mindenki végzett, az első permetezéseket is megejtette a többség úgy gondolom. Egy dolog ellen viszont nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk védekezni és ez a tavaszi fagykár. Ez idén sem kímélt minket, de ahogy nézegettem a fáim, fenn a hegyen nem olyan nagy a kártétel. Legalábbis eddig. 
Sajnos jövő hét közepe felé, a vicces fiú, az április megint meg akar tréfálni minket és a hajnali enyhe kikelet helyett, ropogó hóharmatot akar adni. 
Eddig a legnagyobb veszélyben a barackfák voltak. Ők köszöntik a legkorábban virágzó ruhával a tavaszt és ők is öltenek a legkönnyebben barnuló sziromköntöst, ha a fagy beléjük mar. 
Jövő hét, a nagyhét és ha tényleg ránk vicsorít még a fagy akkor már nagyobb lesz a baj, hiszen sok helyütt kivirágzott már a cseresznye, a szilva is épp ölti fehérlő mennyasszonyruháját és a körtefák közül is több fajta épp a virágbaborulás előtti pillanatokban van. Ezeket egy mínusz 3-4 fok már szépen tönkre tudja tenni. Reménykedjünk és imádkozzunk, hogy így a böjti időszak végéhez közeledve, kegyes legyen hozzánk az isten.  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nézegessétek meg a képeket és kommenteljetek, kattintsatok a korábbi bejegyzésekre is, ha van kedvetek. Kövessetek instán, hegyenjaro néven megtaláltok!  

 

Nem engedném bő lére a mondandómat ezúttal. A lényeg úgyis az, hogy itt a tavasz!!!!! Metszéssel végeztem,nézegettem szép virágokat, amiket le is fényképeztem nektek és szedtem medvehagymát.
Nézzétek a képeket és élvezzétek a jó időt!
(Ha a birtokom felé jártok, már aki közületek tudja, hogy hol van, nyugodtan szedjetek a medvehagymából. Tengernyi van.)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nézegessétek meg a képeket és kövessetek be instagrammon is, ha van kedvetek, hegyenjaro néven megtaláltok.

Ezúton szeretném "megköszönni" a zalaistvándi önkormányzatnak, hogy a szőlőshegyek után fizetett kommunális adó mértékét majdhogynem megnégyszerezték. Értem én,hogy nehéz a gazdasági helyzet és önkormányzatok sok bevételüktől estek el, de ez akkor is elég nagy léptékű emelés volt. A terepjárós kitudjahonnanjöttek sajnos nem egy kategóriák velem és jó néhányunkkal, nekik nem gond ez az összeg, nekem/nekünk azért húzós.
Jóindulattal remélem, hogy a dolog nem csak egyszerű pénzbeszedés, hanem a hegyi infrastruktúra is javul a jövőben. 

Ahogy egyre jobban fordul az idő a tavasz felé, egyre hosszabbak a napok, szombat reggel csak mínusz 5 fok volt... egyre inkább érzem azt, hogy indulni kell. Metszőollót,ágfűrészt,létrát kell ragadnom és kimenni a birtokra.
Sajnos az enyhe téli idő idő előtt előcsalogatta azokat a rügyeket,bimbókat amiknek még aludni kellene. Ha ezek kipattannak és meglepik őket a tavaszi fagyok, akkor nem kell túl bő termésre számítani.
Sajnos sok fán észrevenni a tavalyi aszályos nyarat. Nem hoztak annyi hajtást,kevesebbet fejlődtek mint máskor,nem beszélve ugye arról, hogy például a tavalyi almatermésem az kritikán aluli volt.
De nem azért vártuk a tavaszt, hogy mindig azt keressük, hogy honnan jönnek a legsötétebb felhők.
Én ilyenkor mindig nagy bizalommal vagyok a természettel és a jó terméssel kapcsolatban. Mindig várom, hogy jöjjenek az első rügyek, majd az első virágok. Várom, hogy a kis egérfülecskékből egyre nagyobb levelek lesznek, a virágok záródnak és gyümölcsé alakulnak a hónapok alatt. Szeretem alakítgatni a fák koronáját,levágni az oda nem való hajtásokat és közben tervezgetni, hogy amit most meghagyok, hogy fogom jövőre másképp metszeni. Én ebben nem csak a munkát látom, hanem ez kikapcsolódás és egyben feltöltődés is. 
Nagyjából a metszés felével el is készültem. 

Alább kattintsatok a galériára, hogy meg tudjátok nézni az összes képet!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

A február változékony időjárást hozott. Enyhébb csapadékosból átváltott mínusz tízes reggeleket hozó vicsorgató téllé,hogy nem egészen egy héten belül 15-16 fokos délutánokkal hitegesse,hogy nincs messze a virágos tavasz. 
Ezt a dolgot mindenképp érdemes fenntartásokkal kezelni, mert már mikor ezeket a sorokat írom, a beígért hidegfront kezdi szétoszlatni a tavaszi nagy sétákról szóló álmaimat.
Tegnap jártam a hegyen. A korai jó idő sok embert kicsalogatott a birtokra és jó páran neki is álltak a metszésnek. 
Én csak fényképezgettem és a jó gazda szemével körbejártam. :D
Ha nem romlik el nagyon az idő, természetesen az elkövetkező hetekben nekiállok én is metszeni. Szőlőm nincs,de szerencsére alma,körte,szilva,barac(k) van. 
Teszek fel róla képet,hogy az egyik kajszi fám már piros bimbós állapotban van. Ez a nagy hátránya a korán jött jó időnek. Február van még, ezek a bimbók sajnos el fognak fagyni nagy valószínűséggel, így idén ez a fa megint csak levelet fog hozni, mást nem nagyon.
Hirtelen ennyi. A metszésről pedig úgyis láthattok és olvashattok összefoglalót egy későbbi bejegyzésben. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kattintsatok a többi bejegyzésre is, nézegessétek meg a képeket. Ha esetleg kérdésetek,egy jó témátok, vagy képetek van, keresetek privátban, vagy az instagrammon, ahol hegyenjaro néven megtaláltok.

Ebben a bejegyzésben szeretnék megemlékezni a napokban elhunyt önkéntes tűzoltó bajtársamról. Sajnos nagyon fiatalon ment el, a rá mért megpróbáltatásokat az utolsó pillanatig emelt fővel viselve. A kemendollári egyesület tagjaként, amíg tehette aktívan részt vett a helyi hagyományok őrzésében és tevékenyen segített azoknak akik bajbajutottak. Úgy gondolom, hogy halála nem csak családjának,de az egész helyi közösségnek hatalmas veszteség. 
Nyugodj békében Gábor! 

 

A minap böngészgettem a régi fényképeim közt a guglifotón. Találtam két képet még 2015-ből. Nyolc éve készítettem őket szinte napra pontosan. Ha bele gondolok, hogy mennyi mindent történt ezalatt a nyolc év alatt... Ma már szinte csak nevetek azokon a dolgokon amikre akkor azt hittem, hogy nagy gondok. A 27. születésnapom előtt pár nappal készültek a képek. 27 évesen az ember már nagyon felnőtt, már 6-7 éve dolgozik és azt gondolja, hogy mindenről kialakult szilárd véleménnyel rendelkezik, megmásíthatatlanul úgy helyes minden ahogy ő teszi.
 Aztán persze a fenéket... :D
Harmincöt éves leszek pár nap múlva és még ha sok mindennel egyet is értenék az akkori önmagammal, ma már jó pár dologról mást gondolok.
Egy biztos még most is ugyanúgy szeretek/szeretnék sétálni és fényképezni a havas hegyi tájon. 
No de mutatom is a képeket:

• 
• 

Kattintsatok a régebbi bejegyzésekre is és osszátok meg a blogot ha van kedvetek. Kövessetek instagramon is, hegyenjaro néven megtaláltok. 

Több bejegyzésben is volt róla szó,hogy számos gyümölcsfával rendelkezem, a birtokokon. Ezek több fajta fák,körte,szilva,barackok(baracok),almák. Az almafáim öreg fák. Nagy részüket a heggyel együtt vettem,de nagyon sok fát, főleg a fater hegyén, már én telepítettem.
Számomra egy különleges érzés amikor látom, hogy fejlődnek a növényeim. Az új hajtások,az évről évre szaporodó levelek, az első virágok és azokból az első termések. 
Szívmelengető büszkeséggel tölt el az, amikor a saját magam által ültetett fa termésébe beleharapok,vagy amikor felhajtok egy kupicával a saját gyümölcsömből készült pálinkából. 
Persze a nehézségeket is említsük meg. A vadkár,fagykár,betegségek,de például amikor '19-ben csutkára vert mindent a jég, legszívesebben elsírtam volna magam. Kellett idő amíg elfogadtam, hogy ezek szerves részei ennek, nem lehet minden év jó év, sőt, ritkább az amikor minden összejön. 

De miért is kell szót ejteni a gyümölcsfákról február elején?
A metszés még odébb van, az őszi lemosó pedig már emlékezetem ködébe veszett. 
Enyhe volt a december vége és a január is. Év végén ezért sort kerítettem arra, hogy a fákat ellássam egy kis szerves tápanyaggal, magyarul beganajoztam őket.
Marhatrágyát sikerült szereznem, ezért hálás köszönetem Balaskó Gergő úrnak.

Készítettem pár képet, tekintsétek meg őket, ha van kedvetek.

• 
• 
• 
• 
• 

Kattintsatok a korábbi bejegyzésekre is és ha van kedvetek,kövessetek be az instagrammon is, hegyenjaro néven megtaláltok. Ha ötletetek,építő jellegű kritikátok,képetek, esetleg témátok van amiről írhatnék, keressetek nyugodtan a privát facebook oldalomon üzenetben.

Januári szokatlan meleg... igazából már nem is szokatlan, hiszen ez megy évek óta.A január pár éve már nem keményít. A régi mínusz 15-20 fokok már szerencsére/sajnos nincsenek velünk. A csapadék pedig inkább eső, mint hó. Ez idén sem volt másképp.
Január közepe felé a hőmérséklet csak éjszaka ment nulla, avagy fagypont alá. Napközben kellemes napsütéses, enyhe idő volt. Több sem kellett a mogyoróbokroknak, egyből virágba is borultak. Én pedig egyből mentem fényképezni őket.A birtok aljában a vadcseresznye fák lábánál, két mogyoróbokor is helyet foglal, amolyan "megye" jelzőként.Állítólag régen a terület végére, a megyére ültettek mogyoróbokrot, így jelezve a birtokhatárokat.
Az enyhe idő, előcsalogatott egy pár tő szártalan kankalint is. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Közben volt egy kis eső. Múlt héten kétszer is esett.Egyszer hétfőtől péntekig, majd pedig vasárnap.Szombaton azért nem, mert akkor hó esett. Minden csupa sár,csupa latyak.Még a Zala is kikukkantott a medréből.
Itthon a hó el is olvadt, a hegyen még néhol tartja magát.

Ezúton szeretnék megemlékezni és tisztelettel búcsúzni, az időközben elhunyt Németh Albert bácsiról. Albert bácsi az istvándi hegy "régi motorosa" volt, sok évtizednyi munkájával tette szebbé birtokát és környezetét.
Nyugodjék békében!

Nézegessétek meg a képeket,kattintsatok a régi bejegyzésekre is. Ha van kedvetek kövessetek be az instán, hegyenjaro néven megtaláltok.

Az út mellett a Molnár völgyre tekintve áll egy kőkereszt. Ha feltekintünk rá láthatjuk, hogy hosszú és viszontagságos éveken van túl. Eső verte,hó fedte, fagy porlasztotta, de persze simogatta a tavaszi szellő és melengette a nyári nap. Sajnos már lassanként csak maga a feszület áll szilárdan alapján, mert a corpus félbetört, a Szűz Anya szobra  és a kis táblácska, ami hirdette, hogy ki és mikor állította a keresztet már rég eltűnt. Feltekintve rá mindig eszembe jut az, hogy a régi hegyen járó és dolgozó mekkora hittel rendelkeztek. Keresztet építettek a szőlőhegyre Isten dicsőségére és persze így imádkozva a jó termésért. 

Elhaladva alatta, tekintsünk fel rá hittel,de legalábbis tisztelettel, mert omladozó magányában is az elmúlt évtizedek néma tanúja.

• 
• 

 Nézzetek körül a blogon a többi bejegyzés között is és ha van kedvetek kövessetek be instagrammon is. Hegyenjaro néven megtaláltok.