Az év utolsó napjai szinte tavaszi jó időt hoztak. Ha egy időutazó megjelent volna hirtelen azt hihette volna, hogy újra kell kalibrálnia a dátumválasztó egységet az időgépén, mert ő 2022 decembert ütötte be, de a gép mégis április elejére repítette. 
A szikrázó napsütés, a kék ég és az évszaktól teljesen idegen 14 fokos hőmérséklet (celsius) sok embert kicsalt otthonról. Volt aki bort fejtett,volt aki a szőlőben dolgozott, de találkoztam túrázókkal is akik lehet, hogy épp a karácsonyi bejgli, pocakra tett hatását próbálták egy kis hegyi túrával mérsékelni. 
Huszonkilencedikén meglátogattuk mind a két birtokot. A kis fákat láttuk el tápanyaggal (erről), Timivel és a kisgyermekkel.Egy idő után gyermekem már nem varázsolta el a hegyi táj, ezért anyukájával hazatértek.
Én befejeztem a munkát körbejártam egy kicsit, mentem erre-arra. Négy óra volt már. A nap kezdett egyre lejjebb araszolni a horizonton, csodás fényjátékkal ajándékozva meg azon keveseket akik még kint voltak isten ege alatt a zalaistvándi hegyen.
Készítettem erről pár képet,nézzétek majd meg őket,bár nincs az a kép ami ezt vissza tudná adni. 

A '22-es év véget ért. Sok tervünk megvalósult,sok talonba maradt és tudom, hogy legtöbbetekben csak nőtt a bizonytalanság érzése 2022-ben,de mégis azt kell mondjam, hogy nekünk jó évünk volt,mert a legnagyobb ajándékot kaptuk amit lehetséges.
Kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet. Kívánom, hogy teljesüljenek a terveitek, álmaitok.
Egy dolgot kérek tőletek, egy olyan dolgot amire néha én sem fordítok elég figyelmet/időt:
Járjatok nyitott szemmel, vegyétek észre, hogy a természet szépsége itt van körülöttünk. Szánjatok időt, egy kis sétára, készítsetek szép képeket, gyűjtsetek emlékeket. Nagyon szép helyen élünk itt a Zala folyó völgyében, fedezzétek fel!

December vége felé közeledve jó alkalom nyílik arra, hogy visszatekintsünk az elmúlóban lévő évre. 
Én ilyenkor ha felszínesen is, de számot szoktam vetni azokról a dolgokról, amik sikerültek, nem sikerültek, amiket megcsináltam, vagy épp meg kellett volna csinálnom az adott évben. 
Mivel a hegy és a hegyi munka egy hobbi, sajnos nem jutott rá idén sem annyi időm, mint szerettem volna. Mindkét birtok rendben van, de sajnos a tervezett kerítés nem épült meg és a nagy tartozásomat, a régi pince rendbetételét sem tudtam folytatni.
Sajnos anyagi forrás és főként elég szabadidő sem állt rendelkezésemre,
de mint mindig bizakodom abban, hogy jövőre -még ha kis lépésekben is- de tudok fejlődni ezen a téren (is).

Panaszra amúgy nem lehet okom. Az almát leszámítva (20 fa, kb egy ládányi gyümölcs...) a gyümölcs és paprikatermés is megfelelő volt. 
Mikor belépek a kamrába és rápillantok a polcon sorakozó befőttesüvegekre, vagy a demizsonokban "pihenő" pálinkákra gondolok, mindig megállapítom, hogy ez egy nagyon hálás kis hobbi tud lenni. (na persze, nem mindig...)

A mai képgalériában nézegessetek pár képet az üvegbe zárt édes nyárról és a csípős őszről. 
A zöldség és gyümölcs saját termés.
A befőzésért és savanyításért anyukámat és drága nejemet illeti köszönet. :)

...az uborkát tesóm termesztette!  Örök hála érte. <3

December első hétvégéje akár november bármelyik napja is lehetett volna. Esős,ködös, szomorkás idő. A szürke felhők, mint egy vastag plafon tökéletesen elválasztottak minket a nap melengető sugaraitól. 
Szombat este a hármas számot ünnepeltük, egy kis forralt borral,pálinkával, kolbászos tekerccsel és mézes kaláccsal. A ház előtt összejött kis társaság kellemes estét töltött együtt. 
A házban terjengő fahéj és szegfűszeg illata a forralt bort készítőt, az ablakban a hármast tartó Grincs kéz, pedig a forralt bort készítő úr feleségének kreativitását és kézügyességét dicséri.
A bor természetesen a zalaistvándi hegyről származik, a Huszár Gyuszi bácsitól kaptam, a kóstolt pálinka, pedig a saját gyűjtésű szilvámból készült párlat. Friss, kicsit karcos még,de már magában hordozza a szilva lelkét, amit a lekváros üvegben hiába keresünk. 
A bor tetején úszó citrusok, a kupicába töltött szilva, a gőzölgő tea, az itt-ott felsejlő fényfüzérek már mind-mind az év végi várakozás kellékei. Jön a karácsony.
Az adventi szombat este jól telt, kellemes beszélgetős volt, még a kisgyermek is nyugodtan viselkedett. Jó gyerek, tiszta apja. :P

Vasárnap esett. A napot nem láttuk egy percre sem. Mi mást lehetett volna tenni, mint felkirándulni a birtokra. Szép is az amikor a megázott agyag rátapad a cipőre. Sokat nem voltunk fenn, de készítettem pár szép képet.
Ennek a helynek még ilyenkor is varázslatos hangulata van.
Legalábbis számomra biztos. 

Nem okozok meglepetést azzal a megállapítással, hogy véget ért a november és ezzel együtt az ősz is. 
A színes leveleket végérvényesen felváltották a szürke színek,a ködös napok és a 10 fok alatti hőmérséklet. 
Sokan készülnek már arra, hogy megkóstolják az új bort, én arra, hogy megkóstoljam az új pálinkát. Van ami már a demizsonban van, van ami még a cefrés hordóban vár a sorára. 
Egy kis összegzést szerettem volna írni az őszről,de sajnos ilyenkor nem jut eszembe semmi,de igazából a korábbi posztok adnak egy átfogóbb képet. 
A csipkebogyós ágyas letisztult,le is szűrtem, arról jönni fog egy bejegyzés hamarosan. Szép aranyszínű. :)
Írok majd a pálinkákról,lekvárokról,befőttekről és az ecetbe költözött paprikáimról is.
Szó lesz az adventról,a szegfűszeg és fahéj illatú, forralt boros estékről.
Megjön majd az ihlet is,csak kicsit sok volt a meló a háznál is,a cégnél is,a hegyre is sajnos kevesebbszer jutottam fel, mint szerettem volna, de talán az év vége meghozza nyugalmat és a pihenést.

Fogadjatok pár szép novemberi képet, kattintsatok a galériára bátran!

November végéhez közeledve, mikor a fák már ledobták a leveleiket,a nappalok nyirkos köddel kezdődnek és érnek is véget délután ötkor, a hegy még mindig tartogat jutalmat a legkitartóbbaknak, akik nem restek várni.
Mikor már minden gyümölcs be lett takarítva,le lett szüretelve. Fa hordóba költözött a szőlő,műanyag hordóba, majd hosszú nyakú üvegbe a szilva,a barack és a körte. Mikor lekváros üvegek mosolyogva sorakoznak a polcon, akkor jön el a naspolya szüret ideje.
Eléggé megosztó gyümölcs, nincs olyan aki kicsit szereti, őt vagy nagyon szereti valaki, vagy ki nem állhatja.
Volt ismerősöm aki megkérdezte, hogy a naspolya az a gyümölcs amelyik rohadtan jó? Hát erre nem lehet mit mondani...

Egy biztos különleges íze van, tele van maggal és a hagyományok szerint akkor jó, ha megcsípte már az első dér.
Én leszedtem, még kőkeményen,hazahoztam és most várok az utóérésre. A reggeli 1-2 fokos hőmérsékletekből kiindulva hamarosan a dér is megcsípi.

A naspolya(lasponya...:D) fa nem az én birtokomon található,hanem a Gergály Miki bácsié. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

Instagramon is megtaláltok hegyenjaro néven. Kukkantsatok be oda is és kövessetek, ha van kedvetek.

Egy pohár vörösbor mellett gondolkodom azon, hogy mit,vagyis, hogy miről írjak.
Sajnos nem mindig jön az ihlet.
Írok a csipkebogyóról.
Pirosszín bogyók ülnek a tüskés ágakon.
Mosolygós orcájukon nincs ránc. Hivalkodó piros izzással köszöntenek és a kabátom mindig beléakad tüskés karjukba, ha a közelükbe megyek. 
Nem sokáig mosolyogtok vadrózsa gyermekei, jön a fagy ő pedig oly ügyesen furakszik be a kampós tüskék közé is, hogy hamar ránccal díszíti piros köpenyetek.

Hát, vagy valami ilyesmi. :)

A csipkebogyó nagyon sokrétűen felhasználható gyógynövény, amit az év ezen szakaszában szoktak gyűjteni. Ebben főként az játszik közre, hogy ilyenkor érik. 

Van egy instaoldalam, nézzetek be oda is. hegyenjaro néve megtaláltok. 

Az idei ősz utolsó hónapjába fordultunk. A reggeli nehéz párát és a szinte áthatolhatatlan ködöt csak a déli nap sugarai utasítják rendre.
Napközben a kellemes 15-20 fok körüli hőmérsékletben,még látni a legyeket, van még pár darázs,de zümmögők többsége már a télre készül. Az órát visszapöcköltük,így szerencsére már 5 kor sötét van (ojjjeeee)... 
A krizantémok a temetőbe költöztek,hogy színes elmúlásukkal emlékezzenek azokra akiknek már nem ködös és szürkén esős a november.
A maradék paprikát/paradicsomot leszedtem,a magaságylásokat téliesítettem,ettem egy kis későn érő rizlinget a faterral,fényképeztem csicskenyét,paprikát,virágot,kései kákicsot,barackfalevelet,gombát,vadszőlőt és morfondíroztam azon, hogy ha nem lennék egy lusta dög akkor milyen finom csicskenye lekvárt (hecsedli) készíthetnék. De nem fogok,legalábbis idén biztos nem.

Teszek fel pár képet a teljesség igénye nélkül.
Íme no:

Az év ezen szakasz azért is jó, mert mivel elég sok csapadék volt és eléggé párás a levegő, bármikor belebotolhatunk egy random gombacsokorba. 
Esetünkben serleges tintagombába, amiről készítettem is kettő nagyon hatásvadász közelit.

Szeretem bennük,hogy csak úgy előbújnak, pár napig mosolyogva beintenek az október végi természet,avar és elmúlás szagú hangulatának,majd pedig ahogy jöttek úgy távoznak,hogy jövőre megint csak váratlanul,egy új helyen felbukkanva mosolyt csempésszenek egy idétlen vándor arcára. :)