A minap böngészgettem a régi fényképeim közt a guglifotón. Találtam két képet még 2015-ből. Nyolc éve készítettem őket szinte napra pontosan. Ha bele gondolok, hogy mennyi mindent történt ezalatt a nyolc év alatt... Ma már szinte csak nevetek azokon a dolgokon amikre akkor azt hittem, hogy nagy gondok. A 27. születésnapom előtt pár nappal készültek a képek. 27 évesen az ember már nagyon felnőtt, már 6-7 éve dolgozik és azt gondolja, hogy mindenről kialakult szilárd véleménnyel rendelkezik, megmásíthatatlanul úgy helyes minden ahogy ő teszi.
 Aztán persze a fenéket... :D
Harmincöt éves leszek pár nap múlva és még ha sok mindennel egyet is értenék az akkori önmagammal, ma már jó pár dologról mást gondolok.
Egy biztos még most is ugyanúgy szeretek/szeretnék sétálni és fényképezni a havas hegyi tájon. 
No de mutatom is a képeket:

• 
• 

Kattintsatok a régebbi bejegyzésekre is és osszátok meg a blogot ha van kedvetek. Kövessetek instagramon is, hegyenjaro néven megtaláltok. 

Több bejegyzésben is volt róla szó,hogy számos gyümölcsfával rendelkezem, a birtokokon. Ezek több fajta fák,körte,szilva,barackok(baracok),almák. Az almafáim öreg fák. Nagy részüket a heggyel együtt vettem,de nagyon sok fát, főleg a fater hegyén, már én telepítettem.
Számomra egy különleges érzés amikor látom, hogy fejlődnek a növényeim. Az új hajtások,az évről évre szaporodó levelek, az első virágok és azokból az első termések. 
Szívmelengető büszkeséggel tölt el az, amikor a saját magam által ültetett fa termésébe beleharapok,vagy amikor felhajtok egy kupicával a saját gyümölcsömből készült pálinkából. 
Persze a nehézségeket is említsük meg. A vadkár,fagykár,betegségek,de például amikor '19-ben csutkára vert mindent a jég, legszívesebben elsírtam volna magam. Kellett idő amíg elfogadtam, hogy ezek szerves részei ennek, nem lehet minden év jó év, sőt, ritkább az amikor minden összejön. 

De miért is kell szót ejteni a gyümölcsfákról február elején?
A metszés még odébb van, az őszi lemosó pedig már emlékezetem ködébe veszett. 
Enyhe volt a december vége és a január is. Év végén ezért sort kerítettem arra, hogy a fákat ellássam egy kis szerves tápanyaggal, magyarul beganajoztam őket.
Marhatrágyát sikerült szereznem, ezért hálás köszönetem Balaskó Gergő úrnak.

Készítettem pár képet, tekintsétek meg őket, ha van kedvetek.

• 
• 
• 
• 
• 

Kattintsatok a korábbi bejegyzésekre is és ha van kedvetek,kövessetek be az instagrammon is, hegyenjaro néven megtaláltok. Ha ötletetek,építő jellegű kritikátok,képetek, esetleg témátok van amiről írhatnék, keressetek nyugodtan a privát facebook oldalomon üzenetben.

Januári szokatlan meleg... igazából már nem is szokatlan, hiszen ez megy évek óta.A január pár éve már nem keményít. A régi mínusz 15-20 fokok már szerencsére/sajnos nincsenek velünk. A csapadék pedig inkább eső, mint hó. Ez idén sem volt másképp.
Január közepe felé a hőmérséklet csak éjszaka ment nulla, avagy fagypont alá. Napközben kellemes napsütéses, enyhe idő volt. Több sem kellett a mogyoróbokroknak, egyből virágba is borultak. Én pedig egyből mentem fényképezni őket.A birtok aljában a vadcseresznye fák lábánál, két mogyoróbokor is helyet foglal, amolyan "megye" jelzőként.Állítólag régen a terület végére, a megyére ültettek mogyoróbokrot, így jelezve a birtokhatárokat.
Az enyhe idő, előcsalogatott egy pár tő szártalan kankalint is. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Közben volt egy kis eső. Múlt héten kétszer is esett.Egyszer hétfőtől péntekig, majd pedig vasárnap.Szombaton azért nem, mert akkor hó esett. Minden csupa sár,csupa latyak.Még a Zala is kikukkantott a medréből.
Itthon a hó el is olvadt, a hegyen még néhol tartja magát.

Ezúton szeretnék megemlékezni és tisztelettel búcsúzni, az időközben elhunyt Németh Albert bácsiról. Albert bácsi az istvándi hegy "régi motorosa" volt, sok évtizednyi munkájával tette szebbé birtokát és környezetét.
Nyugodjék békében!

Nézegessétek meg a képeket,kattintsatok a régi bejegyzésekre is. Ha van kedvetek kövessetek be az instán, hegyenjaro néven megtaláltok.

Az út mellett a Molnár völgyre tekintve áll egy kőkereszt. Ha feltekintünk rá láthatjuk, hogy hosszú és viszontagságos éveken van túl. Eső verte,hó fedte, fagy porlasztotta, de persze simogatta a tavaszi szellő és melengette a nyári nap. Sajnos már lassanként csak maga a feszület áll szilárdan alapján, mert a corpus félbetört, a Szűz Anya szobra  és a kis táblácska, ami hirdette, hogy ki és mikor állította a keresztet már rég eltűnt. Feltekintve rá mindig eszembe jut az, hogy a régi hegyen járó és dolgozó mekkora hittel rendelkeztek. Keresztet építettek a szőlőhegyre Isten dicsőségére és persze így imádkozva a jó termésért. 

Elhaladva alatta, tekintsünk fel rá hittel,de legalábbis tisztelettel, mert omladozó magányában is az elmúlt évtizedek néma tanúja.

• 
• 

 Nézzetek körül a blogon a többi bejegyzés között is és ha van kedvetek kövessetek be instagrammon is. Hegyenjaro néven megtaláltok.

Az év utolsó napjai szinte tavaszi jó időt hoztak. Ha egy időutazó megjelent volna hirtelen azt hihette volna, hogy újra kell kalibrálnia a dátumválasztó egységet az időgépén, mert ő 2022 decembert ütötte be, de a gép mégis április elejére repítette. 
A szikrázó napsütés, a kék ég és az évszaktól teljesen idegen 14 fokos hőmérséklet (celsius) sok embert kicsalt otthonról. Volt aki bort fejtett,volt aki a szőlőben dolgozott, de találkoztam túrázókkal is akik lehet, hogy épp a karácsonyi bejgli, pocakra tett hatását próbálták egy kis hegyi túrával mérsékelni. 
Huszonkilencedikén meglátogattuk mind a két birtokot. A kis fákat láttuk el tápanyaggal (erről), Timivel és a kisgyermekkel.Egy idő után gyermekem már nem varázsolta el a hegyi táj, ezért anyukájával hazatértek.
Én befejeztem a munkát körbejártam egy kicsit, mentem erre-arra. Négy óra volt már. A nap kezdett egyre lejjebb araszolni a horizonton, csodás fényjátékkal ajándékozva meg azon keveseket akik még kint voltak isten ege alatt a zalaistvándi hegyen.
Készítettem erről pár képet,nézzétek majd meg őket,bár nincs az a kép ami ezt vissza tudná adni. 

A '22-es év véget ért. Sok tervünk megvalósult,sok talonba maradt és tudom, hogy legtöbbetekben csak nőtt a bizonytalanság érzése 2022-ben,de mégis azt kell mondjam, hogy nekünk jó évünk volt,mert a legnagyobb ajándékot kaptuk amit lehetséges.
Kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet. Kívánom, hogy teljesüljenek a terveitek, álmaitok.
Egy dolgot kérek tőletek, egy olyan dolgot amire néha én sem fordítok elég figyelmet/időt:
Járjatok nyitott szemmel, vegyétek észre, hogy a természet szépsége itt van körülöttünk. Szánjatok időt, egy kis sétára, készítsetek szép képeket, gyűjtsetek emlékeket. Nagyon szép helyen élünk itt a Zala folyó völgyében, fedezzétek fel!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

December vége felé közeledve jó alkalom nyílik arra, hogy visszatekintsünk az elmúlóban lévő évre. 
Én ilyenkor ha felszínesen is, de számot szoktam vetni azokról a dolgokról, amik sikerültek, nem sikerültek, amiket megcsináltam, vagy épp meg kellett volna csinálnom az adott évben. 
Mivel a hegy és a hegyi munka egy hobbi, sajnos nem jutott rá idén sem annyi időm, mint szerettem volna. Mindkét birtok rendben van, de sajnos a tervezett kerítés nem épült meg és a nagy tartozásomat, a régi pince rendbetételét sem tudtam folytatni.
Sajnos anyagi forrás és főként elég szabadidő sem állt rendelkezésemre,
de mint mindig bizakodom abban, hogy jövőre -még ha kis lépésekben is- de tudok fejlődni ezen a téren (is).

Panaszra amúgy nem lehet okom. Az almát leszámítva (20 fa, kb egy ládányi gyümölcs...) a gyümölcs és paprikatermés is megfelelő volt. 
Mikor belépek a kamrába és rápillantok a polcon sorakozó befőttesüvegekre, vagy a demizsonokban "pihenő" pálinkákra gondolok, mindig megállapítom, hogy ez egy nagyon hálás kis hobbi tud lenni. (na persze, nem mindig...)

A mai képgalériában nézegessetek pár képet az üvegbe zárt édes nyárról és a csípős őszről. 
A zöldség és gyümölcs saját termés.
A befőzésért és savanyításért anyukámat és drága nejemet illeti köszönet. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

...az uborkát tesóm termesztette!  Örök hála érte. <3

December első hétvégéje akár november bármelyik napja is lehetett volna. Esős,ködös, szomorkás idő. A szürke felhők, mint egy vastag plafon tökéletesen elválasztottak minket a nap melengető sugaraitól. 
Szombat este a hármas számot ünnepeltük, egy kis forralt borral,pálinkával, kolbászos tekerccsel és mézes kaláccsal. A ház előtt összejött kis társaság kellemes estét töltött együtt. 
A házban terjengő fahéj és szegfűszeg illata a forralt bort készítőt, az ablakban a hármast tartó Grincs kéz, pedig a forralt bort készítő úr feleségének kreativitását és kézügyességét dicséri.
A bor természetesen a zalaistvándi hegyről származik, a Huszár Gyuszi bácsitól kaptam, a kóstolt pálinka, pedig a saját gyűjtésű szilvámból készült párlat. Friss, kicsit karcos még,de már magában hordozza a szilva lelkét, amit a lekváros üvegben hiába keresünk. 
A bor tetején úszó citrusok, a kupicába töltött szilva, a gőzölgő tea, az itt-ott felsejlő fényfüzérek már mind-mind az év végi várakozás kellékei. Jön a karácsony.
Az adventi szombat este jól telt, kellemes beszélgetős volt, még a kisgyermek is nyugodtan viselkedett. Jó gyerek, tiszta apja. :P

Vasárnap esett. A napot nem láttuk egy percre sem. Mi mást lehetett volna tenni, mint felkirándulni a birtokra. Szép is az amikor a megázott agyag rátapad a cipőre. Sokat nem voltunk fenn, de készítettem pár szép képet.
Ennek a helynek még ilyenkor is varázslatos hangulata van.
Legalábbis számomra biztos. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nézzétek meg a korábbi bejegyzéseket is és ha van kedvetek kövessetek be az instagramon. Hegyenjaro néven megtaláltok.

Nem okozok meglepetést azzal a megállapítással, hogy véget ért a november és ezzel együtt az ősz is. 
A színes leveleket végérvényesen felváltották a szürke színek,a ködös napok és a 10 fok alatti hőmérséklet. 
Sokan készülnek már arra, hogy megkóstolják az új bort, én arra, hogy megkóstoljam az új pálinkát. Van ami már a demizsonban van, van ami még a cefrés hordóban vár a sorára. 
Egy kis összegzést szerettem volna írni az őszről,de sajnos ilyenkor nem jut eszembe semmi,de igazából a korábbi posztok adnak egy átfogóbb képet. 
A csipkebogyós ágyas letisztult,le is szűrtem, arról jönni fog egy bejegyzés hamarosan. Szép aranyszínű. :)
Írok majd a pálinkákról,lekvárokról,befőttekről és az ecetbe költözött paprikáimról is.
Szó lesz az adventról,a szegfűszeg és fahéj illatú, forralt boros estékről.
Megjön majd az ihlet is,csak kicsit sok volt a meló a háznál is,a cégnél is,a hegyre is sajnos kevesebbszer jutottam fel, mint szerettem volna, de talán az év vége meghozza nyugalmat és a pihenést.

Fogadjatok pár szép novemberi képet, kattintsatok a galériára bátran!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Olvassátok el a korábbi posztokat is, nézegessétek meg a képeket.
Kövessetek be instagramon is ha van kedvetek, hegyenjaro néven megtaláltok.

November végéhez közeledve, mikor a fák már ledobták a leveleiket,a nappalok nyirkos köddel kezdődnek és érnek is véget délután ötkor, a hegy még mindig tartogat jutalmat a legkitartóbbaknak, akik nem restek várni.
Mikor már minden gyümölcs be lett takarítva,le lett szüretelve. Fa hordóba költözött a szőlő,műanyag hordóba, majd hosszú nyakú üvegbe a szilva,a barack és a körte. Mikor lekváros üvegek mosolyogva sorakoznak a polcon, akkor jön el a naspolya szüret ideje.
Eléggé megosztó gyümölcs, nincs olyan aki kicsit szereti, őt vagy nagyon szereti valaki, vagy ki nem állhatja.
Volt ismerősöm aki megkérdezte, hogy a naspolya az a gyümölcs amelyik rohadtan jó? Hát erre nem lehet mit mondani...

Egy biztos különleges íze van, tele van maggal és a hagyományok szerint akkor jó, ha megcsípte már az első dér.
Én leszedtem, még kőkeményen,hazahoztam és most várok az utóérésre. A reggeli 1-2 fokos hőmérsékletekből kiindulva hamarosan a dér is megcsípi.

• 
• 
• 
• 

 

 

A naspolya(lasponya...:D) fa nem az én birtokomon található,hanem a Gergály Miki bácsié. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

Instagramon is megtaláltok hegyenjaro néven. Kukkantsatok be oda is és kövessetek, ha van kedvetek.