Az év utolsó napjai szinte tavaszi jó időt hoztak. Ha egy időutazó megjelent volna hirtelen azt hihette volna, hogy újra kell kalibrálnia a dátumválasztó egységet az időgépén, mert ő 2022 decembert ütötte be, de a gép mégis április elejére repítette. 
A szikrázó napsütés, a kék ég és az évszaktól teljesen idegen 14 fokos hőmérséklet (celsius) sok embert kicsalt otthonról. Volt aki bort fejtett,volt aki a szőlőben dolgozott, de találkoztam túrázókkal is akik lehet, hogy épp a karácsonyi bejgli, pocakra tett hatását próbálták egy kis hegyi túrával mérsékelni. 
Huszonkilencedikén meglátogattuk mind a két birtokot. A kis fákat láttuk el tápanyaggal (erről), Timivel és a kisgyermekkel.Egy idő után gyermekem már nem varázsolta el a hegyi táj, ezért anyukájával hazatértek.
Én befejeztem a munkát körbejártam egy kicsit, mentem erre-arra. Négy óra volt már. A nap kezdett egyre lejjebb araszolni a horizonton, csodás fényjátékkal ajándékozva meg azon keveseket akik még kint voltak isten ege alatt a zalaistvándi hegyen.
Készítettem erről pár képet,nézzétek majd meg őket,bár nincs az a kép ami ezt vissza tudná adni. 

A '22-es év véget ért. Sok tervünk megvalósult,sok talonba maradt és tudom, hogy legtöbbetekben csak nőtt a bizonytalanság érzése 2022-ben,de mégis azt kell mondjam, hogy nekünk jó évünk volt,mert a legnagyobb ajándékot kaptuk amit lehetséges.
Kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet. Kívánom, hogy teljesüljenek a terveitek, álmaitok.
Egy dolgot kérek tőletek, egy olyan dolgot amire néha én sem fordítok elég figyelmet/időt:
Járjatok nyitott szemmel, vegyétek észre, hogy a természet szépsége itt van körülöttünk. Szánjatok időt, egy kis sétára, készítsetek szép képeket, gyűjtsetek emlékeket. Nagyon szép helyen élünk itt a Zala folyó völgyében, fedezzétek fel!