December első hétvégéje akár november bármelyik napja is lehetett volna. Esős,ködös, szomorkás idő. A szürke felhők, mint egy vastag plafon tökéletesen elválasztottak minket a nap melengető sugaraitól. 
Szombat este a hármas számot ünnepeltük, egy kis forralt borral,pálinkával, kolbászos tekerccsel és mézes kaláccsal. A ház előtt összejött kis társaság kellemes estét töltött együtt. 
A házban terjengő fahéj és szegfűszeg illata a forralt bort készítőt, az ablakban a hármast tartó Grincs kéz, pedig a forralt bort készítő úr feleségének kreativitását és kézügyességét dicséri.
A bor természetesen a zalaistvándi hegyről származik, a Huszár Gyuszi bácsitól kaptam, a kóstolt pálinka, pedig a saját gyűjtésű szilvámból készült párlat. Friss, kicsit karcos még,de már magában hordozza a szilva lelkét, amit a lekváros üvegben hiába keresünk. 
A bor tetején úszó citrusok, a kupicába töltött szilva, a gőzölgő tea, az itt-ott felsejlő fényfüzérek már mind-mind az év végi várakozás kellékei. Jön a karácsony.
Az adventi szombat este jól telt, kellemes beszélgetős volt, még a kisgyermek is nyugodtan viselkedett. Jó gyerek, tiszta apja. :P

Vasárnap esett. A napot nem láttuk egy percre sem. Mi mást lehetett volna tenni, mint felkirándulni a birtokra. Szép is az amikor a megázott agyag rátapad a cipőre. Sokat nem voltunk fenn, de készítettem pár szép képet.
Ennek a helynek még ilyenkor is varázslatos hangulata van.
Legalábbis számomra biztos.