Az út mellett a Molnár völgyre tekintve áll egy kőkereszt. Ha feltekintünk rá láthatjuk, hogy hosszú és viszontagságos éveken van túl. Eső verte,hó fedte, fagy porlasztotta, de persze simogatta a tavaszi szellő és melengette a nyári nap. Sajnos már lassanként csak maga a feszület áll szilárdan alapján, mert a corpus félbetört, a Szűz Anya szobra  és a kis táblácska, ami hirdette, hogy ki és mikor állította a keresztet már rég eltűnt. Feltekintve rá mindig eszembe jut az, hogy a régi hegyen járó és dolgozó mekkora hittel rendelkeztek. Keresztet építettek a szőlőhegyre Isten dicsőségére és persze így imádkozva a jó termésért. 

Elhaladva alatta, tekintsünk fel rá hittel,de legalábbis tisztelettel, mert omladozó magányában is az elmúlt évtizedek néma tanúja.

 Nézzetek körül a blogon a többi bejegyzés között is és ha van kedvetek kövessetek be instagrammon is. Hegyenjaro néven megtaláltok.