Húsvét után, telezabálva, kicsit mámorosan fogalmazom meg gondolataim. 
Április van,bolondos, napsütéses,borús,szélfútta, esőverte,fagymarta,hószórta.
Ma reggel mínusz egy volt, az astra ablaktörlője reggel 8 kor még havat söpört. Mire számítson hát a magamfajta hobbi gyümölcstermesztő?
Hát sajnos sok jóra ne.
A barack ment a levesbe, a korábbi cseresznyét is leszüretelte már a fagy. Sajnos ezek a tavaszok mindig meglepnek minket. Menetrendszerű meglepetés ez.
Mindegy reménykedjünk. Körte-szilva-meggy(esetleg az alma) még csak most bontja szirmait, szóval lehet idén sem marad száraz az a demizson.. izé lekváros üveg.

Egy kis más..:
Itt Pókafán ahol lakom van két almafánk. Az egyik egy húsvéti rozmaring, a másik pontos fajtáját nem tudom, mi rétes almának hívjuk. Mióta vannak emlékeim,kb. 30 éve ezek a fák ugyanakkorák voltak és ha mindig termést nem is,de enyhet adó árnyat ádtak.
Ma kérdeztem anyukám, hogy ezeket a fákat ők ültették, vagy már itt voltak amikor ők idejöttek '69-ben? Mondta, hogy ezek a fák már akkor is itt voltak és ilyen szép nagyok voltak akkor is. 
Ilyenkor mindig az jár az eszemben, hogy  ki lehetett az aki ezeket a fákat ültette? Gondolt-e arra, hogy 50-60-70 év múlva lesz olyan aki kóstolja,pitét süt,pálinkát főzet a gyümölcsökből?
Milyen sok év az amit ezek a fák átéltek?
Milyen sok minden változott azóta?
Mennyi vihar tépte őket?
Mennyi nyarat éltek meg?
Hányszor simogatta a májusi nap kérges oldaluk?
Hányszor szaggatta a szakadó jég,a viharos szél ágaikat?
Hány sóhajt hallottak és hány fohászt?
...

Hol porlad az aki ültette őket? 
Attól tartok erre a kérdésre nem kapunk választ.Mindenesetre, ha neve nem is maradt fenn, legalább az almák emléket állítanak neki ismeretlenül is. 

Teszek fel nektek három képet, amiknek semmi közük a fenti bejegyzéshez. 

Olvassátok el a korábbi bejegyzéseket és nézegessétek meg a képeket is. 
Ha van kedvetek kövessetek be az instán is, ahol hegyenjaro néven megtaláltok.