A február változékony időjárást hozott. Enyhébb csapadékosból átváltott mínusz tízes reggeleket hozó vicsorgató téllé,hogy nem egészen egy héten belül 15-16 fokos délutánokkal hitegesse,hogy nincs messze a virágos tavasz. 
Ezt a dolgot mindenképp érdemes fenntartásokkal kezelni, mert már mikor ezeket a sorokat írom, a beígért hidegfront kezdi szétoszlatni a tavaszi nagy sétákról szóló álmaimat.
Tegnap jártam a hegyen. A korai jó idő sok embert kicsalogatott a birtokra és jó páran neki is álltak a metszésnek. 
Én csak fényképezgettem és a jó gazda szemével körbejártam. :D
Ha nem romlik el nagyon az idő, természetesen az elkövetkező hetekben nekiállok én is metszeni. Szőlőm nincs,de szerencsére alma,körte,szilva,barac(k) van. 
Teszek fel róla képet,hogy az egyik kajszi fám már piros bimbós állapotban van. Ez a nagy hátránya a korán jött jó időnek. Február van még, ezek a bimbók sajnos el fognak fagyni nagy valószínűséggel, így idén ez a fa megint csak levelet fog hozni, mást nem nagyon.
Hirtelen ennyi. A metszésről pedig úgyis láthattok és olvashattok összefoglalót egy későbbi bejegyzésben. 

Kattintsatok a többi bejegyzésre is, nézegessétek meg a képeket. Ha esetleg kérdésetek,egy jó témátok, vagy képetek van, keresetek privátban, vagy az instagrammon, ahol hegyenjaro néven megtaláltok.

Ebben a bejegyzésben szeretnék megemlékezni a napokban elhunyt önkéntes tűzoltó bajtársamról. Sajnos nagyon fiatalon ment el, a rá mért megpróbáltatásokat az utolsó pillanatig emelt fővel viselve. A kemendollári egyesület tagjaként, amíg tehette aktívan részt vett a helyi hagyományok őrzésében és tevékenyen segített azoknak akik bajbajutottak. Úgy gondolom, hogy halála nem csak családjának,de az egész helyi közösségnek hatalmas veszteség. 
Nyugodj békében Gábor!