Szerettem volna megmenteni egy picit, a korábbi postban emlegetett "izzó bogyókból". A lekvárkészítést, kitartásbeli hiányosságok miatt elvetettem. Természetesen az sem egy utolsó szempont, hogy így megkíméltem magam a csicskenyeszedés közben oly könnyen megszerezhető karmolásoktól is. Népi megfigyelésem,hogy ezeket a karmolásokat,karcolásokat sokkal könnyebb gyűjteni, mint magát a bogyót és jobban fáj is. :D
De mi legyen akkor a bogyeszekből? A legegyszerűbb dolgot találtam ki... beágyazok egy kis tavalyi almapálinkának! Hoppá, jöhet a Nobel díj.
Mivel a család hölgy tagjai nem szeretik a pálinkát egy kivétellel,így az az ötletem támadt, hogy teszek bele egy kis finom mézet is. Remélem így édesen már ők is meg kóstolják.
Szóval a faterral leszedtük,hazahoztuk őket(a bogyókat). Itthon elkészítettem,összekevertem,beágyaztam,lezártam. Most várakozom,hogy letisztuljon,lefényképezzem nektek, a palackbontás pedig az év végi időszak lesz karácsony körül. Aki szeretne egy kupicával kóstolni az szóljon. :)

A csipkebogyó az a korábban fényképezett bokorról származik, a mézet egy jó barátomtól a Kozma úrtól kaptam, az almapálinka tavalyi saját szüretelésű,saját pogácsaalmából készült.
(A pogácsaalma fáimról a jövőben még lesz szó.Nem tudom mikor,de lesz.)

A csipkebogyó beágyazásról azt hallottam, hogy a bogyók C-vitamin tartalma kioldódik és a pálinkában lesz megtalálható.Ezt a dolgot persze kezelhetjük némi fenntartással, tudományos bizonyítékom nincs, vagy elhisszük, vagy nem.
Egy biztos ártani biztosan nem árt. :)

Nézzetek be az instaoldalamra is, hegyenjaro néven megtaláltok.